LEHET EGY MACSKA IS MEGALKUVÓ

Vajon szabad-e egy buddhista macskának egérre vadászni? 

 

Ez volt az első alkalom, hogy kinti levegőn voltam, mióta Újdelhi sikátoraiból megmenekültem. Nem jutottam túl messzire, mikor japán iskoláslányok turistacsoportja lett rám figyelmes és üldözőbe vettek. Pánikba estem. Olyan gyorsan, amennyire bizonytalan lábaim engedték, menekülni kezdtem az üvöltő lányhorda elől. Hallottam, hogy közelebb érnek. Hirtelen egy kis rést fedeztem fel egy terasz padlójának téglái között. Egy kis nyílást, ami az épület alá vezetett.

Alig fértem be, és kevés időm volt. Ráadásul nem tudtam hova vezet. De ahogy átpasszíroztam magam, a szűk résnek vége lett és egy hatalmas üregben találtam magam a föld és a fapadló között. Sötét volt és por. De legalább biztonságban voltam. Letöröltem egy pókhálót az arcomról és úgy döntöttem, hogy nem kockáztatok meg még egy támadást. Ahogy a szemem és fülem hozzászokott az új környezethez felfigyeltem egy vékonyka hangra. Egy távolról jövő, de kitartó cincogásra.

LEHET EGY MACSKA IS MEGALKUVÓ

Megálltam, orrcimpáim kitágultak, ahogy a levegőbe szimatoltam. A reakcióm azonnali és erőteljes volt, és egy olyan reflexet indított be, amiről azt sem tudtam, hogy létezik. Bár még soha nem láttam egeret előtte, azonnal felismertem benne a zsákmányt. A téglába kapaszkodott, fejét félig a fagerenda résébe rejtette, amit nagy metszőfogával harapott ki.

Halkan mozogtam, közeledésem zaja beleveszett a felülről jövő gyalogosok lábdobogásába. Az ösztönöm átvette a vezetést. Első mancsom egyetlen mozdulatával lesöpörtem az áldozatot a földre. Odaugorva hozzá belemélyesztettem a fogam a nyakába. A teste mozdulatlanná vált. Pontosan tudtam, mit kell csinálnom.

Számban az egérel rohantam vissza az épületbe. Mivel a dalai láma még mindig a kápolnában volt, az asszisztensi irodába mentem, ahol sürgető miáú-val jeleztem érkezésem. A szokatlan hang hallatán Chogyal és Tenzin mindketten megfordultak és meglepetten néztek rám, ahogy ott álltam büszkén egy egérrel a szőnyegen a lábam előtt. A reakciójuk távol állt attól, amit vártam. Éles pillantást váltottak, majd mindketten felpattantak a székükből. Chogyal felkapott engem, míg Tenzin letérdelt a mozdulatlan egérhez.

– Még lélegzik – mondta. – Talán csak sokkot kapott.

– A nyomtató dobozát! – mondta Chogyal egy üres kartondoboz felé mutatva. Egy régi boríték segítségével Tenzin beemelte az egeret az üres dobozba. Óvatosan bánt vele. – Mit gondolsz,

hova…?

– Ennek pókhálós a bajsza – Jegyezte meg Chogyal felém bökve a fejével.

Ennek? Ez?! Csak nem így akartak utalni DLM-re? Abban a pillanatban a dalai láma sofőrje lépett be az irodába. Tenzin átnyújtotta neki a dobozt azzal az utasítással, hogy az egeret további megfigyelés alatt kell tartani, és ha felépül, a közeli erdőben szabadon kell engedni.

– DLM bizonyára kiszökött – mondta a sofőr miközben találkozott a tekintetünk.

Chogyal még mindig engem fogott, nem a szokásos szeretetteli öleléssel, hanem mintha egy elvetemült vadállatot tartana vissza.

– DLM. Többé nem vagyok biztos benne, hogy ez a jó név. Nem gondolom, hogy Őszentségének egy Egerésszel kellene megosztania a lakhelyét...

Felálltam, és kisomfordáltam az irodából füleimet hátraszorítva, farkamat lógatva.

DLM története az alábbi könyvekben követhető:

A DALAI LÁMA MACSKÁJA

A DOROMBOLÁS MŰVÉSZETE

A NÉGY LÁBON JÁRÓ SPIRITUALIZMUS

 

© 2021 TotelBooks. Minden jog fentartva

Barion Bankkártyás fizetés