MIT DIKTÁL A KUTYAETIKETT?

Nedves nózik összeérintése, majd egymás hátsójáról alaposabb szagminta vétele, akár többszörösen is. Ez az üdvözlés módja két illedelmes udvari kutyus között. De hogy hogyan jut el egy eb a harmonikus együttéléshez emberbarátaival, az már nem ilyen egyszerű. A kutyasorsok épp oly kifürkészhetetlenek, mint az emberi sorsok. Ki tudja, kinek, mit dob az élet.

Az viszont tagadhatatlan, hogy ha egy kutya a barátságába fogad, akkor onnan nem ereszt és annyi szeretetet áraszt, amivel a legszomorúbb napjainkat is el tudjuk viselni. Manapság sokkal többet tudunk az állatok viselkedéséről, mint akár tíz-húsz éve. Sokkal jobban értjük, hogyan érzékelik a kutyák a külvilágot és miként kommunikálnak egyfajta testbeszéddel. Tudatuk, érzelmeik, percepciós képességeik behatóbb ismerete teljesen új megközelítéseket tesz lehetővé a két faj: ember és kutya harmonikus kapcsolatának kialakításában.

Gyakorlás, pozitív visszajelzés, következetesség mind fontos azok számára, akik őszinte barátságot akarnak kötni négylábú kedvenceikkel. Vegyük például a következetességet. A kutya teljesen összezavarodik, ha egymásnak ellentmondó visszajelzéseket kap. Például ha az egyik családtag megengedi neki, hogy fölugorjon a kanapéra, a másik viszont lekergeti onnan. Még rosszabb, ha ugyanaz a személy mutat következetlenséget pillanatnyi hangulatától függően. Így a kutya soha nem fog tudni különbséget tenni aközött, hogy mi helyes és mi nem. Következetesnek kell lennünk abban is, hogy szavaink és tetteink ugyancsak összhangban legyenek. A kutya sokkal fogékonyabb a nem verbális kommunikációra, tehát a testbeszédre, mint az ember. Ha a kimondott utasítás és a testbeszéd útján adott instrukció eltér egymástól, a kutya inkább ez utóbbit követi. Talán mert azt találja hitelesebbnek.