Mesélj nekem a mennyországról!

MEGJELENIK: NOVEMBER 16-ÁN!

Vajon a tudat csupán egy kémiai reakció lenne az agyban? Vagy létezik a test határain túl is?

Ezek a kérdések mindig is foglalkoztatták az emberiséget, és a kutatókat, akik sokszor évtizedeket áldoztak életükből, hogy összefüggéseket keressenek és bizonyítékot találjanak a halál utáni életre. Az a sok élmény, tapasztalás, érzelmek, szeretet, aggódás és felhalmozott tudás nem múlhatnak el nyomtalanul, varázsütésre akkor, amikor kilépünk földi életünkből… Szeretnénk tudni, bizonyosságot nyerni arról, hogy mindez nem válik menthetetlenül az enyészetté, hogy a szeretet energiája örök, és nemcsak utódaink, barátaink emlékezetében élünk tovább, hanem részesei lehetünk valamilyen megnyugtató, mindent átölelő magasztos transzcendens egységnek.

Mi sem természetesebb annál, hogy a nyomozás azoknál az orvosilag dokumentált eseteknél kezdődik, amelyekben a balesetek elszenvedőinél vagy különféle betegségek következtében szükséges operációs beavatkozások közben az érintettek a klinikai halál állapotába kerültek. Innen nem sikerül mindenkit visszahozni az életbe, de akiket igen, azoknál az eseteknél sok a hasonlóság, ami a tudatukban jelentkezik.

 A közös halálélmények átfogó kutatása megdöbbentő felismerésekhez vezetett. Ennek a kutatásnak az eredményeiből nőtte ki magát ez a könyv, Horváth Andrea reményt adó sajátos riportregénye, amelyben különleges történetekről, életutakról, megdöbbentő halálon túli élményekről és a mennyországról mesél.

 Horváth Andreáról:

"Az ötvenes években születtem Budapesten, egy olyan világban, ahol Istenről, vallásról, spiritualitásról szinte suttognunk sem volt szabad. Azonban valami előző életből hozott ok miatt engem gyermekkoromtól kezdve érdekelt az elmúlás gondolta. Már gyermeki fejjel sejtettem, hogy valami van odaát, azzal, amit halálnak nevezünk, nem múlik el a létezésünk.

A reinkarnációban való hitemet az ébresztette fel, hogy egy „véletlen” folyamán rátaláltam az előző életem színhelyére, amely város kora gyerekkoromtól kezdve kísértett álmaiban.  Viszonylag korán, a rendszerváltás előtt találkoztam a buddhizmussal, a Buddhista Misszió keretein belül tanultam ki az asztrológiát, amelyben azóta is praktizálok és tanítok. Ez a vallás adott a számomra választ minden olyan kérdésre, amelyek a létezésünkről, az élet értelméről addig megválaszolatlanok voltak.  Különösen erős benyomást gyakorolt rám a Tibeti Halottaskönyv, amelyet akkor még szamizdatként rongyossá olvastunk és bölcs lámáink segítségével értelmezni próbáltunk. Évtizedek óta foglalkozom a karma és reinkarnáció kutatásával, amely témáról több könyvet publikáltam.  Sok időt töltöttem el haldoklók ágya mellett és felkerestem embereket, akik jártak már „odaát”, vagyis megtapasztalták a klinikai halált. Ők voltak azok, akik „meséltek nekem a mennyországról”.

… Az ő történeteiket, élményeiket szeretném ebben a könyvben továbbadni az olvasóimnak, akik talán még csak sejtik, hogy valami van odaát, és nem múlik el minden azzal, amit úgy hívunk, hogy halál."