Csodálatos mesés utazás a lét változó tájain, miközben a mítoszok, legendák és mesék archetípusai titkokról regélnek... A lapok mindegyike egy-egy történetet mesél el, amelyben emberi tapasztalatok sűrűsödnek, vágyakkal és félelmekkel, végtelenül. Itt mindenki mesél. A varázsvilágban oly könnyű megszabadulni a mindennapok gyötrő nyűgétől.

Nedves nózik összeérintése, majd egymás hátsójáról alaposabb szagminta vétele, akár többszörösen is. Ez az üdvözlés módja két illedelmes udvari kutyus között. De hogy hogyan jut el egy eb a harmonikus együttéléshez emberbarátaival, az már nem ilyen egyszerű. A kutyasorsok épp oly kifürkészhetetlenek, mint az emberi sorsok. Ki tudja, kinek, mit dob az élet.

Marci, a neveletlen herceg Hajdinaföld egyetlen örököse, akit egyetlen magántanár sem volt még képes huzamosabb ideig elviselni. Nincs ember, aki vállalná a nevelését, mígnem egy nap felbukkan valaki, aki a mesék ködébe burkolózó Árpahegyről érkezik. Ő egészen máshogy viszonyul a trónörököshöz, mint elődei: szelíden és határozottan, kitartóan és mélységes megértéssel. 

Napjainkban hihetetlen érdeklődés mutatkozik a tarot iránt, és ez nem lehet véletlen... Ez az egész spiritualitás olyan misztikus így első hallásra. Lehet, hogy csak az elnevezése miatt van, de ha meghallják az emberek ezt a szót, sokan máris sündisznóállást vesznek fel és gyanakvóan figyelik a fejleményeket. Nem úgy azok, akik értik és érzik, hogy ez az egész spiritualizmus az élet értelmének keresésére, az ÉN igazi valójának feltárására irányul. A végső cél pedig a harmónia, a kiegyensúlyozottság elérése, hogy azzá váljunk, akik lehetnénk. Nincs ebben semmi rossz, semmi misztikus. 

"Hogy kedvelem-e Trinci asszonyt? A kedvel nem a legjobb szó volt. Rajongtam érte, vagy hogy még pontosabb legyek, Trinci asszony pirított csirkemájáért – ezt az ételt kifejezetten az én kényeztetésemre készítette el. Itt a Namgyal-kolostorban a dalai lámán kívül Trinci asszony volt az én legnagyobb rajongóm azóta, hogy idekerültem. Egy ötvenes éveiben járó elegáns hölgyet képzeljünk el, egy ízig-vérig olasz nő volt, olyan, mintha egy operából lépett volna elő csörgő aranykarkötőkkel a csuklóján, s állandóan mindenféle finomsággal kényeztetett, amelyeket a konyháról csent el nekem.

Vajon szabad-e egy buddhista macskának egérre vadászni? Lehet egy macska is megalkuvó, vagy nem? ... Ez volt az első alkalom, hogy kinti levegőn voltam, mióta Újdelhi sikátoraiból megmenekültem. Nem jutottam túl messzire, mikor japán iskoláslányok turistacsoportja lett rám figyelmes és üldözőbe vettek. Pánikba estem. Olyan gyorsan, amennyire bizonytalan lábaim engedték, menekülni kezdtem az üvöltő lányhorda elől. Hallottam, hogy közelebb érnek. Hirtelen egy kis rést fedeztem fel egy terasz padlójának téglái között. Egy kis nyílást, ami az épület alá vezetett.

Tibet spirituális és világi vezetőjének a kínai megszállás után menekülnie kellett otthonából, a Potala-palotából. India fogadta be őt a többi menekülttel. Őszentsége Dharamszalát választotta az indiai kormány által nagylelkűen és bátran felajánlott települések közül, mert ez volt a legközelebb Tibethez, és a kilátás innen a szeretett hegyvonulatokra nyílik. A település a Kangra-völgy felső részén terül el, csodálatos örökzöld erdők övezik, többségükben himalájai cédrusokkal.

A sok név közül mindegyik találó, amivel DLM-et illetik: ŐSZENTSÉGE MACSKÁJA; HAVASI OROSZLÁN; RINPOCSE; EGERÉSZ; BÓDHIMACSKA; SZVÁMI; GYÓGYMACSKA... Az alap adott, mivel ki más is lehetne DLM, azaz a Dalai Láma Macskája, mint író-filozófusunk, a bölcs cicus, aki persze nem volt mindig annyira bölcs. Megestek téves lépések életében, mint például az első egerészése, így ez az elnevezése nem annyira kedves számára, de hát kivel nem történik meg hasonló.

Egy tibeti kolostor udvarán seprűvel a kezében táncol az ellenállhatatlan ritmusra egy szerzetesnövendék.  Hogy jön a rocklegenda, Bill Haley talán legnépszerűbb száma a képbe? A zene egyetemessége eddig is elvitatlatatlan tény volt, csak hát valóban furcsa, hogy a fülbemászó ritmus éppen egy elhivatott buddhista szerzetest, Tendzin Dordzsét ejti rabul, aki sokszor a mantrák mormolása helyett is ezt dúdolja: One, two, three o'clock, four o'clok, rock...

Csak egy hajszálon múlt az élete, mert alig hogy világra jött, máris elrabolta testvéreivel együtt két indiai utcakölyök, hogy néhány rúpiáért továbbadhassák. DLM, aki akkor még csak szimplán cicus volt, kicsúszott a dobozból és élettelenül hevert a földön. A srácok meg nem foglalkoztak vele tovább. Aztán a közelben – talán nem is annyira véletlenül – egy bika tétova bandukolásával bénította meg a forgalmat a külvárosban. És ha ez a bika nem éppen akkor és ott bandukol, akkor talán ez a cicus nem is éri meg a másnapot…Ám valaki a dugó kellős közepén egy autó hátsó üléséről éppen észrevette ezt a különleges kis teremtést és a kocsiból kiszállva felemelte a porból.