PIRÍTOTT CSIRKEMÁJ
"Hogy kedvelem-e Trinci asszonyt? A kedvel nem a legjobb szó volt. Rajongtam érte, vagy hogy még pontosabb legyek, Trinci asszony pirított csirkemájáért – ezt az ételt kifejezetten az én kényeztetésemre készítette el. Itt a Namgyal-kolostorban a dalai lámán kívül Trinci asszony volt az én legnagyobb rajongóm azóta, hogy idekerültem. Egy ötvenes éveiben járó elegáns hölgyet képzeljünk el, egy ízig-vérig olasz nő volt, olyan, mintha egy operából lépett volna elő csörgő aranykarkötőkkel a csuklóján, s állandóan mindenféle finomsággal kényeztetett, amelyeket a konyháról csent el nekem.
Szerinte én voltam Minden Idők Legszebb Teremtménye.
Mindig amikor főzni kellett egy különleges alkalomra vagy idelátogató előkelőségnek, Trinci asszonyt hívták. Több mint 20 évvel ezelőtt, valaki a dalai láma személyzetéből banketett szervezett egy magas rangú vatikáni delegációnak, és akkor fedezték fel az olasz özvegyet, aki a közelben élt. Trinci asszony kulináris hozzáértése erőfeszítés nélkül mosott le minden korábbi szakácsot, és hamarosan ő lett a dalai láma kedvenc konyhafőnöke."
Trinci asszonyt nem érdekelte a protokoll, és nem tűrt ellentmondást. A spirituális előrehaladás nem igazán ért fel nála egy nyolcfős bankett előkészítésével. Olyan hőfokon égett, ami szöges ellentétben állt a szerzetesek csendes nyugalmával, de volt valami az élénkségében, intenzitásában és szenvedélyességben, amit mindenki magával ragadónak tartott.
Különös szerepet és helyet érdemelt ki magának a Namgyal kolostorban, ám maga sem értette, miért pont őt választotta Öszentsége, így egyszer...
Trinci asszony az ajtó felé indult, hogy távozzon. Azonban mielőtt kinyitotta, megállt egy pillanatra.
– Kérdezhetek öntől valamit, Őszentsége?
– Természetesen.
– Idejárok főzni több mint húsz éve, de soha nem próbált megtéríteni. Miért?
– Micsoda bolondos gondolat, Trinci asszony! – Őszentsége nevetésben tört ki. Gyengéden a kezébe vette a nő kezét és azt mondta neki: – A buddhizmus célja nem az, hogy megtérítse az embereket. Hanem az, hogy olyan eszközöket adjon nekik, amelyekkel nagyobb boldogságot érhetnek el. Hogy boldogabb katolikusok, boldogabb atesiták, boldogabb budhhisták legyenek. Sokféle módja van ennek, és tudom, hogy egyet már nagyon jól ismer.
Mrs Trinci kérdően húzta fel a szemöldökét.
– Azt a csodálatos paradoxont, – folytatta a dalai láma – hogy a legjobb módja a boldogság elérésének az, ha másokat teszünk boldoggá.
DLM és Trinci asszony története az alábbi könyvekben követhető:
